Szalmabála szigetelés vályoggal tapasztva

A szalmabála rendkívül jó tulajdonságú építő és szigetelő anyag, az előállítása szinte 0 energiaigényű tehát a korszerű szigetelő anyagokhoz képest ebből a szempontból nagyon nagy előnnyel indul, ráadásul szállítani is csak minimális távolságon kell. Mivel a szalmabálának és a vályognak hasonló a légáteresztő és párafelvevő készsége ezért az a legoptimálisabb megoldás ha vályog vakolattal látjuk el.

 A mi esetünkben a vályogot a saját telkünkön a felhasználáshoz képest 70-80 méterrel feljebb termeltük ki, mivel a telkünk domboldalon van ezért az agyagot csak lefelé kellett szállítani.

 Az agyag kitermelése és a vályogvakolat elkészítése családi kalákában történt a szó szoros értelmében mivel a 7 éves legkisebb is részt tudott benne venni.

A vályogvakolatnak a fő összetevője az agyagos föld. Ha kitermeljük az agyagot az a legjobb megoldás, ha ezt egy nagy edénybe beáztatjuk, minél szárazabb az agyag annál jobban fel tudja venni  a vizet. Ázás közben kevergetni nem szabad mert a bezárul a kapilláris rendszer (hajszálcsövesség) és így már nem tud csomó mentesre ázni. Mi egy napot hagytuk ázni az agyagot utána a tetejéről lemertük a felesleges vizet, kiszedtük vödrökbe ez egy kicsit hígabb mint amivel jól lehet dolgozni de ha hozzá keverjük a szalma töreket akkor pont megfelelő lesz az állaga.

Ahhoz, hogy a felületre jobban tapadjon fel lehet hordani egy vékony agyag réteget vagy fanglival locsolva vagy egy speciális szórópisztollyal.

A tapasztást mindenképp több rétegben érdemes elvégezni és a legutolsó rétegnek mi egy olyan anyagot használtunk amibe papírrostot tettünk.

 Beáztatott tojástartó egy keverőszárral ellátott fúrógéppel ha fel van dolgozva akkor egy megfelelő adalékanyagot kapunk.

A képekből talán látszik nem a sima hanem inkább a rusztikus felületekre törekedtünk, ehhez az anyaghoz ez jobban illik.

Ha valakinek valami kérdése van kommentbe megteheti!

Szalmabála szigetelés

A szalmabála építészet közel 130 éves múltra tekint vissza. Az 1880-as években az USA-ban megjelentek a szalmabála készítő gépek és ezzel párhuzamosan szükségmegoldásként megjelent a szalmabála építészet is. Először csak az idénymunkások szállásainak falát készítették ebből az anyagból mivel köztük sok olyan ember volt aki ismerte  a vályogépítészetet  hamarosan sor került a következő lépésre amikor ezeket a falakat már be is tapasztották egy vályog vakolattal és napjainkban már 100 évesek azok a házak is amelyeket szalmabálából igényes építészeti tervek alapján készítettek. 

Az utóbbi néhány évben nálunk is egyre többet lehetett hallani erről a technológiáról. Nyilván közre játszik a gazdasági válság és az ökológiai lábnyom csökkentésének igénye is, hogy egy ilyen építési mód teret nyerjen. 

Én februárban voltam egy Győrben tartott tanfolyamon (náluk) és már akkor elhatároztam, hogy ezt alkalmazni is fogom.

 Nyáron mikor megkezdődött az aratás megbeszéltem egy helyi vállalkozóval, hogy készítsen nekem 100 db kisméretű "kocka" bálát. 

Egy fa szerkezetes épület két hosszanti falát szigeteltem ezzel a megoldással, mivel kicsit kevés a hely ezért úgy döntöttem, hogy félbevágom a bálákat ezáltal nagyjából 20 cm vastag szigetelő réteg került fel a falra. 

A vágáshoz egy kalodát készítettem amihez egy asztalos szorítóval hozzárögzítettem a bálát és ezt egy elektromos láncfűrésszel tudtam kettévágni. 

Így sokkal óvatosabban kell a bálát kezelni mert már csak 1 zsinór tartja és egy rossz mozdulatnál szétborulhat az egész. Mivel az épület fa szerkezetes ezért szeggel és műanyag zsinórral rögzítettem a felülethez, hogy az alsó betontól ne tudjon nedvességet kapni 5 cm vastag nikecell rétegre került a bála.

 A szalmát a falu határából hoztuk ami a mi házunktól kb. 3 km-re van, tehát minimális volt a szállítás, az agyagot pedig a tapasztáshoz a saját telkünkön bányásztuk, de erről majd egy következő cikkben számolok be.